A Magyar Barlangi Mentőszolgálat szervezésében 2007. május 15-18 között megrendezésre került a 11. Nemzetközi Barlangimentő Konferencia. A rendezvény fővédnöke: Göncz Árpád volt köztársasági elnök A rendezvény további védnökei: Dr. Leél-Őssy Szabolcs - a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnöke Dr. Bene László - országos rendőrfőkapitány Haraszthy László - természet- és környezetmegőrzési szakállamtitkár Dr. Molnár Lajos - egészségügyi miniszter Szabó Imre - a Magyar Természetbarát Szövetség elnöke Dr. Tatár Attila - az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója
Pénteken valamivel fél hét előtt kaptuk a riasztást hogy Dobogókőn valaki lezuhant valamelyik szikláról és feltehetőleg súlyosan megsérült. A riasztásvezető a helyszínt és az eset súlyosságát mérlegelve mindenkit azonnal a helyszínre irányított, csak egy autó tett kitérőt a raktárba, hogy a szükséges felszerelést a helyszínre hozza.
A BMSZ titkára érkezett elsőként a helyszínre, aki éppen Szentendrén kapta a riasztást, amikor hazafelé tartott. A helyszínen néhány tűzoltó és rendőr lézengett csak a parkolóban, akik azonnal elmondták hogy az illető meghalt, de mindenképpen számítanak a Barlangi Mentőszolgálat segítségére, mert ők mind létszámban, mind felkészültségben nincsenek elegen a nehezen megközelíthető terepen levő holttest elszállításához.
Közben megérkezett a Barlangi Mentőszolgálat orvosa, aki hivatalosan is megállapította a halál beálltát és kiállította a szükséges papírokat, de még megkellett várnunk a hatósági helyszínelő megérkezését is. Mikor a hivatalos dolgok lezárultak, a mentőhordágyba csomagoltuk a szerencsétlenül járt embert és mintegy 20 perc alatt a dobogókői parkolóba szállítottuk, ahol átadtuk a halottszállítoknak.
2006 augusztus 18.-án három óra előtt valamivel riasztás érkezett a BMSZ-hez, miszerint a Pilis-hegységben, Pilisszentkereszt határában található Szoplaki Ördöglyukban baleset történt és ezért sürgős mentés szükséges. A környéken élő barlangi mentők azonnal a helyszínre indultak, így annak ellenére hogy a barlang nem könnyen megközelíthető helyen van az első négyfős csoport már 40 perccel a riasztást követően a helyszínen volt.
Rövid tájékozódás után megtudhattuk hogy a szerencsétlenül járt alkalmi barlangász egy 7 fős gyalogtúrázó társaság tagjaként érkezett a helyszínre, majd a barlang közel függőleges bejárati száján majdnem annak az aljáig lemászott. Ekkor leejtett valamit, azért a maradék 2-3 métert, amit nyilvánvalóan nem lehet visszafelé felmászni, leugrotta.
Mikor megpróbált visszatérni többször visszaesett. Amikor a társai egy hosszabbító kábel segítségével próbálták kifelé ráncigálni, amelyet az illető az övéhez rögzített, egy elég nagyot esett vissza a barlang aljára, mert elszakadt a derékszíj.
Szombaton kb. 12 óra 10 perckor a Baradla-barlang Rövid-Alsó-barlangjának 4. szifonjában eltűnt a kifelé tartó merülőpár utolsó személye. A vezető kötélnél látták, hogy megindult kifelé, azonban a húzása abba maradt. Rögtön utána indultak, illetve értesítették Salamon Gábor igazgatót az esetről. A Magyar Barlangi Mentőszolgálat Aggteleki Területi egysége 12.40-kor kapta meg a riasztást és rögtön a helyszínre siettek.
Gyors konzultációt követő értesítették Adamkó Péterrel riasztásvezetőt és megbeszélték, hogy egyenlőre csak búvár tagok kapjanak értesítést az eseményről, mivel a hordágy kihozatalhoz az aggteleki Területi egység létszáma elégséges a helyszínen.
13.50 kor érkezett az első BMSZ-es egység a 4. szifonhoz a teljes felszereléssel. Ott Birgés Sándor közölte, hogy 5 percre van még levegőjük, ha nem találják meg addig az eltűnt búvárt, akkor jöhetnek a segítő búvárok.
Mivel én még csak elsős vagyok anyut kértem meg, hogy segítsen megírni ezt a levelet. Nagyon szépen köszönöm, hogy megkerestettek minket.
A bácsi aki megtalált minket azt mondta hősök vagyunk. Szerintem Ti vagytok azok. Anyu elmesélte, hogy még a sötétben is kerestettek minket. Már jól vagyunk és az én arcom is szebb. Szeretnék kérni valamit. Mivel én nem találkoztam veletek megköszönném, ha egy fényképet tudnátok nekem küldeni.
Nagyon köszönöm, hogy ott voltatok és segítettetek nekünk. Most már elárulom, hogy nagyon féltünk és sírtunk is.
Egy budapesti iskola három tanulója hétfőn, déli 12 óra körül eltűnt egy tájékozódási versenyen Pilisszentlélek térségében. A tájékozódási versenyen öt fős csapatok indultak, egy csapat három lánytagja elvált a velük tartó két fiútól akik 13 órakor célba értek. A három, hét és kilenc év közötti kislány ettől kezdve nem adott életjelet magáról. A rendőrség három órán át helikopterrel kereste a gyerekeket.
A Barlangi Mentőszolgálat este 7 óra után kapott riasztást, ennek megfelelően csak sötétedés után érhettünk a helyszínre.
Itt megtudhattuk, hogy, az eltűnt kislányok egyike amerikai állampolgár, de magyarul jól beszél, másikuk epilepszia miatt gyógyszeres kezelés alatt áll.
Mindhárom lány vékony testalkatú, magasságuk 120 centiméter körüli, de érdekes módon kérdésünkre a mentést koordinálók a nevüket nem tudták megmondani.
Napok óta keresem a szavakat, amelyekkel szeretnék köszönetet mondani az önzetlen segítségükért. Két hónapja mindenkinek elmondom, hogy milyen hálás vagyok a barlangászoknak, akik szinte kézben hoztak le a Getéről és úgy bántak velem, mint a hímes tojással.
Bizonyára sok súlyos balesetet láttak már, nehéz feladatokat oldottak meg, de láttam az arcukon az aggodalmat, a féltést. Talán komolyabban vették a sérülésemet, mint én magam. Hálás vagyok a Doktornőnek, aki alaposan átvizsgált, láttam, hogy jó kezekben vagyok. Fantasztikus együttműködés, fáradtságot nem ismerő segíteni akarás jellemzi ezt a kis csapatot, mély emberi együttérzés sugárzik belőlük.
Kicsit büszke is vagyok, hogy részesülhettem ebből az érzésből. (Persze a baleset azért nem hiányzott!)