Pár hete, amikor őszi gyakorlatunkat a Vadálló-köveknél tartottuk, több helyen építettünk ki olyan fix pontokat, amelyek éles mentés esetén gördülékenyebbé tehetik a hordágy mozgatását a nehezen járható terepen, biztonságosabbá és gyorsabbá téve a mentést. Ma élesben is kipróbáltuk a rendszert.
0–24-ben működő segélyhívó számunkra 13:26-kor érkezett hívás. A riasztás után lokalizáltuk a baleset pontos helyszínét, amely szinte ugyanoda esett, ahonnan legutóbb, nyáron mentettünk egy turistát.
A riasztás kiadása után megmozdult a szervezet: a helyszínre induló 24 barlangi mentő mellett párhuzamosan elindult a Légimentők budaörsi helikoptere is.
Az Országos Mentőszolgálat mai szolgálatvezető főorvosa – aki szabadidejében barlangászik, és a BMSz orvosa – a helyszínt és mindhárom szervezet folyamatait ismerve, a sérült mielőbbi ellátása érdekében elindította a mentőhelikoptert a Prédikálószék kilátójától néhány száz méterre található, leszállásra alkalmas irtásra. A légimentők 14:18-kor szálltak le, majd rövid gyaloglás után 14:40-kor érték el a sérültet, és megkezdték vizsgálatát, ellátását. A sebek ellátásán, a sérült végtag rögzítésén és a fájdalomcsillapításon kívül speciális fóliával és takaróval sikerült csökkenteni a többórás várakozás nyomán jelentkező kihűlés kockázatát is.
Az ellátás alatt a helyszínre érkező barlangi mentők és tűzoltók közlekedő-, biztosító- és ellensúlyos felhúzó kötélpályákat építettek ki a nehezen járható szakaszokra. Az út több helyen nagyon meredek; az ösvények alig egy embernyi szélesek, a talaj csúszik, vagy a kő pereg a talpunk alatt, és az őszi lombhullás miatt a buktatókat, akadályokat vastag avarréteg is fedi.
A légimentők által ellátott sérültet speciális barlangi mentőhordágyunkba fektettük, és a kitett helyeken kötélbiztosítással mintegy másfél kilométeren keresztül szállítottuk a Prédikálószék kilátójáig. Ide minden igyekezetünk ellenére csak napnyugta után érkeztünk meg. A napnyugta pontos ideje ez esetben azért fontos, mert a jogi és üzemeltetési szabályok biztonsági megfontolásokból nem engedik meg, hogy a mentőhelikopter terepről sötétben üzemeljen. Így a helikopter és a személyzet a legvégső indulási időpontban, érkezésünk előtt pár perccel, a sérült nélkül kényszerült felszállni, és visszatérni budaörsi bázisára. Szerepüket átvette az időközben a közelbe megérkező esztergomi esetkocsi és a benne kiérkező személyzet.
A kilátótól terepjáróval vittük tovább a sérültet, és néhány kilométerrel lejjebb, a Királykúti-nyeregnél, a személyautóval már járható úton 17:20-kor adtuk át a mentőknek, akik további ellátásra az esztergomi Vaszary Kolos Kórházba szállították. Kívánunk mielőbbi és teljes gyógyulást – reméljük, hogy hamarosan újra túrázni indulhat az egész család!
A Vadálló-kövek a környék egyik sokak által kedvelt túracélpontja: évente több tízezren indulnak el erre. Vonzó a vadregényes út, a Dunakanyarra nyíló pompás panoráma, és a minden évszakban gyönyörű, hangulatos erdő is. Az út azonban több helyen – lefelé is, felfelé is – nehezen járható. A veszélyeket a térképek általában jelölik, a túraajánlók megemlítik, sőt a területet kezelő Pilisi Parkerdő több kihelyezett táblán is felhívja a figyelmet. Ők kérik, mi pedig javasoljuk, hogy a Vadálló-kövek környékére cask olyan túrázók induljanak, akiknek felszerelésük és tapasztalatuk lehetővé teszi a biztonságos túrát.
Javasoljuk azt is, hogy az őszi időben túráitokat tervezzétek az évszak kihívásainak megfelelően: fejlámpa csomagolásával gondoljatok a korai sötétedésre, megfelelő talpú, bokát jól tartó bakanccsal – esetleg túrabotokkal – készüljetek az egyenetlen, csúszós talajra, és elsősegélycsomaggal vagy legalább egy izolációs fóliával adjatok egy kis előnyt magatoknak a nem várt eseményekre. Fejben is készüljetek a túrára: ismerjétek a környéket, szerezzetek be térképet – akár telefonos applikáció formájában –, olvassatok túraajánlókat, tájékozódjatok egy-egy útvonal időigényéről. Mindezek mellett mentsétek el az elérhető segélyhívó számokat is, például a BMSz 0–24-ben működő +36 30 790 7079-es számát.
Legutóbbi gyakorlatunk során tagságunk nagy része ezen a helyszínen is gyakorolt. Átbeszéltük a mentési stratégiákat, átnéztük az útvonalakat, a lehetséges variációkat, és elkezdtük a mentéshez szükséges fix pontok kiépítését is. Célunk az volt, hogy éles helyzetben a hordágy biztonságosan, de gyorsabban juthasson el az autóval járható részekre. Ugyanerről a helyről a korábbi mentések során jellemzően bő egy óra alatt jutottunk fel a Prédikálószékig; ma ehhez picivel több mint 40 percre volt szükség. Örülünk, hogy az ötleteink nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is jól működtek, a kiépítések jól vizsgáztak.
Köszönjük a mentésben részt vevő esztergomi tűzoltók, a kiérkező esztergomi esetkocsin dolgozó mentő bajtársak segítségét, az Országos Mentőszolgálat vezetőinek a koordinációt, a Légimentők gyors és a legutolsó pillanatig példamutatóan eltökélt munkáját, valamint a BMSz pártoló tagjainak közreműködését is.
Ha természetjáróként, teljesítménytúrázóként, tájfutóként, siklóernyős pilótaként vagy barlangászként fontosnak tartod azt a BMSz által nyújtott, képzeletbeli védőhálót, amely hozzájárul ahhoz, hogy a szabadban biztonságosabbak legyenek az élményeid, kérünk, hogy lehetőségeidhez mérten támogasd működésünket – akár kis összeggel is – a főoldalon található adománygomb segítségével.
Fotók: dr. Ambrus Gergely, Kovács Márton
