A pünkösdi hétvégén ismét technikai tanfolyam zajlott az Alsó-hegyen. A ritkán használt, expedíciós megoldásokat oktató tanfolyam nemcsak a vékonyköteles technika miatt hozott izgalmakat.
Pünkösd vasárnapján, a Vecsembükki-zsomboly bejárati aknájában, a 90-es aknába való átbújás előtt a következő furcsa párbeszéd zajlott le:
– Nézd, milyen fura alakú cseppkő van a törmelékben! Nem úgy néz ki, mint egy bomba?
– Basszus, ez nem cseppkő, ez valami gránát lesz… Na, hagyjunk itt mindent, és óvatosan húzzunk ki a francba…!
A kellemetlen felfedezés után az Aggteleki Nemzeti Park és a Rendőrség azonnal lezárta a barlangot, visszavonták a kiadott túraengedélyeket, és értesítették a Magyar Honvédség tűzszerész ügyeletét a megtalált robbanótestről. A baj elhárításának kapcsán mi is hamar bekerültünk a képbe: felkérést kaptunk a tűzszerészek barlangban való tevékenységének támogatására, azaz hogy segítsünk abban, hogy le tudjon jutni a bejárati akna aljára egy tűzszerész specialista, aki meg tudja vizsgálni a leletet, és lehetőség szerint juttassuk is vissza a felszínre épségben.
Június 19-én reggel – az ANPI Természetvédelmi Őrszolgálatának tagjaival és a Magyar Honvédség 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezredének ötfős járőrével közösen – mi is felzötyögtünk kilenc fővel és rengeteg felszereléssel az országhatártól egy kőhajításnyira nyíló barlang bejáratához. Az egységek vezetői röviden tájékozódtak, egyeztettek, és terveik szerint két közlekedő pályát építettünk ki az első aknába. Az egyik kötélpályát magunknak, barlangász módon tagolva, megosztásokkal és elhúzásokkal alakítottuk ki. A helyszínre érkező tűzszerészek egyike képzett és tapasztalt ipari alpinista volt, így a ránk eső feladat némileg könnyebb lett: ő egy, megosztások nélküli, az ipari szabványokra jobban hasonlító, kétköteles pályát kapott.
A tűzszerész szakembert egy barlangi mentő kísérte a gránát feltalálási helyéhez, majd a parancsnoki kérésnek megfelelően (és a józan ész sugallatát követve) gyorsan el is hagyta a barlangot. A szakember a lelet megvizsgálása után megállapította, hogy valóban gránátról van szó, de szerencsére már nem tartalmaz robbanóanyagot és gyújtóberendezést sem. A talált tárgy egy, a második világháborúban használt, német gyártmányú, 81 mm-es aknavető repeszgránát maradványa.
A rozsdás gránátot egy speciális hátizsákban, megfontolt mozdulatokkal, szépen és lassan hozták a felszínre, ahol a járőr parancsnoka további vizsgálatokat végzett rajta. A gránát maradványa végül egy homokkal teli szállítóládába került, és elszállították. Az aknamentesítés után kiszereltük a pünkösdi tanfolyami túrán a 200-as depóig beszerelt barlangot – immár biztonságos körülmények között.
A Vecsembükki-zsomboly hazánk 3., a Gömör–Tornai-karszt legmélyebb, jelenleg ismert barlangja. 234 méteres mélységig történő feltárásában barlangkutatók generációi dolgoztak az 1910-es évektől fogva. A mély és relatíve tágas oldott aknákat szűk átbújások kötik össze; ezek az aknák néhol párhuzamosan fejlődtek ki. A barlang 1982 óta fokozottan védett, 1995 óta pedig a Világörökség része is.
A gránát lehetséges eredetéről a nemzeti park tájékoztatása alapján azt tudjuk, hogy az 1944-ben, Románia átállását követő hónapokban – főként 1944 végén – a szovjet Vörös Hadsereg 2. és 4. Ukrán Frontjával együtt érkeztek meg a román 1. (és részben a 4.) hadsereg alakulatai is az Északi-középhegység térségébe, így az Alsó-hegy környékére is.
A terület az ún. Karola-védelmi vonal mögött kiépített Róza-állás egyik támpontja volt, amelynek része volt a mai nemzeti park térsége is. 1944 őszén és telén több hétig zajlott itt harcérintkezés a 40. szovjet, a 4. román hadsereg egységei, valamint a védekezve hátráló 17. német és az 5. magyar hadtest között.
Ezen időszak lövészárkainak, fedezékeinek maradványai ma is fellelhetőek – illetve nem kívánatos nyomaik, mementóik időről időre még ma is a felszínre kerülnek. Kérünk titeket, hogy ha túrázás, barlangjárás vagy barlangkutatás közben hasonló kellemetlen dolgokra bukkantok, ne piszkáljátok, ne tegyétek félre, hanem értesítsétek a nemzeti park illetékeseit, akik a további tennivalókat koordinálni tudják.
A teljes barlangjáró közösség nevében köszönjük a Magyar Honvédség 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred tűzszerészeinek és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak, hogy segítettek mindannyiunk számára biztonságosan járhatóvá tenni a Vecsembükki-zsombolyt.
Képek, szöveg: Bólyi Bálint főtörzsőrmester (MH), Rózsa Sándor (ANPI Természetvédelmi Őrszolgálat), Kovács Márton (BMSz)
