Május 30.-án, pénteken 3 holland állampolgárságú fiatalember gyalogtúrázott a Naszályon melynek csúcsára felkapaszkodva a kilátó tetejéről a kilátásban gyönyörködtek. Az egyikük (Erwin, M.; Harleem, Hollandia) figyelmetlenül nézelődött és a kilátó tetejéről annak belsejébe zuhant és a lábát törte.

Szerencsére volt náluk mobiltelefon és egyikük tudott is magyarúl így azonnal értesítették a Mentőket  (OMSZ) akik a lehetőségekhez képest egy rendőrségi terepjáró segítségével hamar a helyszínre értek és a sérültet ellátták. Azonban a rendelkezésükre álló hordágyak egyike sem volt alkalmas arra hogy abban a sérültet több mint húsz méter magasságból létrákon keresztül lefelé leszállítsák.

Ezért délután négy óra után nem sokkal értesítették a Magyar Barlangi Mentőszolgálatot akik a riasztást követő háromnegyed órán belül úton voltak Vác felé.

A Magyar Barlangi mentőszolgálat is aktív részt vállalt a március 8.-án Dobogókőnél szerencsétlenül járt fiatalember megmentésében. Az áldozat madarász volt aki éppen hollófészkek megfigyelésével foglalatoskodott amikor a Rezső-kilátónál megcsúszott és a mélybe zuhant.

A vele túrázó felesége (és három kutyájuk) riasztotta a mentőket akik rohamkocsival és helikopterrel érkeztek a helyszínre. Közismert kerülőúton a riasztás eljutott a pomázi tűzoltókhoz is akik szintén útnak indultak.

A Taródi Péter a BMSZ vezetője épp azon a környéken kerékpározott és egy a magasban köröző, leszállóhelyet kereső helikopterre lett figyelmes.

2002. január 26-án késő délután érkezett a riasztás a BMSZ-hez, hogy a bódvarákói Rákóczi-barlangban egy búvár társával nem tért vissza a felszínre, és a biztosítóbúvár sem tudta megtalálni. Ezzel kezdődött az eddigi leghosszabb, legtöbb erőforrást igénylő magyarországi barlangi mentés...

A bajbajutottat 118 órával eltűnése után sikerült a barlangi menőknek, nemzetközi összefogással, barlangkutatók segítségével, és több száz fő részvételével felszínre hozniuk. Az eset részletes ismertetését - több szemszögből - az alábbi sajtóösszeállításokból ismerhetjük meg:

Adamkó Péter-Hegedűs Gyula: 118 óra a barlang fogságában

(A mentésről íródott könyv)

 valamint az alábbi sajtótermékekből: 

2024. szeptember 11, szerda délután...

Feri, a siklóernyős: Eléggé ideális távrepülő időnek indult... sikerült is elsőnek startolni Vértesszőlősről, és elsőnek le is szállni Szárligeten... Mérgelődve néztem 5 ernyőt ahogy kb 300-400 méter magasan repülnek el felettem, és túlélik...

Oké ez van .. megyek vissza mert jön a rossz idő és repülni akarok...

Délután 3 óra után már ismét a starthelyen állok, másik 3 pilótával. Duzzogva mesélem hogy nem sikerült Szárligetnél úgyhogy most már nem is tervezek messzire, csak helyben repülök. Fél négy után felszálltam, szinte egyből lift, emelkedés 1000 méter fölé. Oké, akkor irány Tornyópuszta - meglepetésemre minden sikerül… Tarján felé vissza ... Délután 5 óra körül sikerült magam feltornázni 1400 méterre, és a szél sem volt túl erős.

Úgy döntöttem megpróbálok visszarepülni Vértesszőlősre, de legalább Vértestolnára. Gyorsító, ernyő stabil, levegő minimálisan turbulens… majd jött a rossz döntés ... nézzük meg mit megy teljes gyorsítóval.