Megjelent! Adamkó Péter - Hegedűs Gyula: 118 óra a barlang fogságában
"... Müli a kútban várta Zsoltot. Körülbelül 20-30 mp-et várt, mert ennyit szoktak, a merülőtársnak ennyi idő után már oda kell érnie. Ha nem jön, akkor vissza kell menni érte. És Zsolt nem jött. Müli rákötötte az orsóján lévő kötelet a kútban lógó zsinórra és elindult Zsolttal szemben, be a barlangrész szájába.
Mivel itt már harmadszor volt mozgás, kezdett felkavarodni a víz. A bejárat olyan 120 cm magas lehet és az uszonyozás miatt ekkor már alig volt látótávolság. Müli legnagyobb meglepetésére nem látta Zsoltot a járatban. Leoltotta a saját lámpáját, körülnézett a bejáratnál, hátha meglátja Zsolt fényeit, de nem látott semmit.Ekkor a csuklójára szíjazott computerre nézett és látta, hogy 25 perce kezdte meg a merülést.
A barlangajtóknak kettős szimbolikus feladata van: elsősorban védik a barlangokat az illetéktelen behatolók károkozásaitól, másrészt pedig megóvják a felkészületlen, alkalmi barlanglátogatókat a barlangokkal való találkozás lehetséges veszélyeitől. A barlangász tapasztalatok gyarapodásával az embernek nemcsak a barlangi közegben való mozgáshoz szükséges készségei fejlődnek, hanem tágul és bővül az eszköztára az egyszerű műszaki problémák megoldásával kapcsolatban is. Tapasztalt barlangászok, túravezetők ismerik a barlangajtók egyedi titkait: pontosan tudják, melyik ajtó nyílik nehezen, melyikhez kell ásót vagy kis pajszert vinni, melyik zárhoz kell mindig WD-40, vagy épp melyik ajtó nyitásához kell több embernyi erő. Tegnap éjjel a Ferenc-hegyi-barlang ajtajának kinyitásánál viszont egészen más probléma állt elő.
Hétfőn este az Adrenalin és a BJBT csoportok 8 tagja közös barlangtúrán vett részt a Ferenc-hegyi-barlangban. A túra végeztével, fél 10-körül próbáltak a felszínre jutni, ám a bejárat alatti létra tetején állva nem tudták kinyitni a – maga műfajában kiemelkedően könnyen nyíló – barlangajtót. Többszöri próbálkozásra sem sikerült a kulccsal kinyitni a speciális zárat, mintha bele lett volna törve valami. A nehézségekre némi magyarázatot adhatott, hogy a nyitási kísérletek közben az ajtón kívül feltűnt három ismeretlen alak, akik megjegyezték, hogy az ő – feltehetően illegális – nem a zárba való kulcsuk sem nyitotta korábban az ajtót, hiába próbálták erőltetni.
Mivel a barlangtúra biztonságos befejezése meghiúsult, a túrázók a barlang első méterein még elérhető kósza térerő segítségével riasztották a Magyar Barlangi Mentőszolgálatot. A helyszínre négyen érkeztünk három irányból, megerősítve az Adrenalin Barlangkutató Egyesület messzeföldön híres műszaki problémamegoldó emberével. Egyszerű megoldás született: ki kell fúrni a zárbetétet, és onnantól a logikai zárral nyitható lesz az ajtó. Apró nehézséget jelentett, hogy éjjel olyan fúrógépet kellett gyorsan keríteni, amely elég erős a zárbetét szétfúrásához, és elég kisméretű, hogy beférjen az ajtón lévő ökölnyi denevérnyíláson. Negyedóra furkálással sikerült felszabadítani a zárat, és éjfél körül már a felszínre is jutottak a bent rekedt barlangászok.
A Ferenc-hegyi-barlang a fővárosi barlangász közösség kedvelt túracélpontja, évente 1–2000 látogató jut le ide legálisan. A barlang fokozottan védett, és nemcsak lélegzetelállítóan szép formavilága, borsóköves kiválásai miatt szeretjük, hanem azért is, mert igen sportos túrákat is lehet benne csinálni. A sportosság ebben az esetben azt jelenti, hogy a barlangban a bejárat közelében is kitett, több tíz méter magas szólómászások vannak, embert próbálóan szűk szorítók, és a barlang sajátosságai miatt igen nagy az elkavarodás veszélye is. A fentiek fényében látogatni csak a Duna Ipoly Nemzeti Park előzetes hozzájárulásával, képzett barlangi túravezető közreműködésével lehetséges.
A tegnapi esetből akár úgy is kombinálhatunk a fejünkben, hogy a barlang nemcsak a közösen meghozott játékszabályok szerint játszó barlangászok kedvelt terepe.
Kedves illegálisan barlangászó barátunk! Kérünk, hogy próbálj meg a közösen kialakított – és néha vérrel írt – szabályokat betartva játszani. Segítsd, hogy közösségünk tagjai felelősen tudjanak vigyázni magukra, és hogy meg tudjuk őrizni ezt a barlangot is az utánunk érkező barlangász generációk számára olyannak, amilyennek mi is megismerhettük! Ha barlangászni szeretnél, keresd bátran a fővárosi barlangász egyesületeket – biztosan találsz olyan csoportot, amelyik elég befogadó és szimpatikus lesz neked, és a közösen kialakított szabályok alapján legálisan tud túrákat szervezni.
-- Ha túráid során fontosnak érzed a Magyar Barlangi Mentőszolgálat önkéntesei által nyújtott, 0–24-ben elérhető védőhálót, és van rá lehetőséged, kérünk, támogasd működésünket akár kis összegű adományoddal is. Részletek a caverescue.hu oldalunk nyitólapján.
A barlangi mentők is emberek: hosszú hétvégéken mi is, lehetőség szerint, szétszéledünk a világban, kihasználva a többnapos szabadságot; túrázni járunk csoportjainkkal, családjainkkal, vagy belevetjük magunkat aktuálisan futó barlangkutatási projektjeinkbe. A mindenkori riasztásvezetőnek ilyen hétvégéken mindig nehezebb összeszednie a mentéshez szükséges létszámú barlangi mentőcsapatot, mint egy hétköznap este kezdődő akcióhoz.
Pünkösd vasárnapján szerencsére nem volt ilyen nehézségünk. A Vadálló-köveknél történt balesetről és egy lábsérültről kaptunk bejelentést és segélykérést délután kettő körül. Kiadott riasztásunkra rekordgyorsasággal, fél órán belül a sérült mellett volt az első néhány barlangi mentőnk, akik az Adrenalin Barlangkutató Egyesület happeningjén, épp Visegrád környékén táboroztak. A riasztásra hamarosan már 29-en gyűltünk össze, köztük négy orvosunk is a helyszínre érkezett. Ez utóbbi olyannyira kuriózum, hogy legutóbb ilyen "csúcstalálkozót" nem is tudjuk, melyik gyakorlaton láttunk. A mentésben a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat két tagja is közreműködött.
A múlt heti Föld Napja bemutatónk után újdonsült barlangi mentő társunkkal próbáltunk a jövőbe látni, próbáltuk megtippelni, hogy vajon lesz-e szükség a BMSz munkájára az előttünk álló hosszú hétvégén. Lett – és nem is egyszer.
Nálunk szerda délután kezdődött a hosszú hétvége. Vértesszőlős közeléből érkezett a segélykérés: egy siklóernyős pilóta szállt fára, nem messze a pár éve tragédiával végződött mentés helyszínétől. A segítség ezúttal nem katonai helikopteren érkezett, hanem a BMSz által koordinált, ipari alpinistákból, faápolókból és barlangi mentőkből álló Fáról mentő csoport egy önkéntese indult el a 7–8 méter magasan lengedező pilótáért. Szerencse volt, hogy a pilóta sérülések nélkül várta megmentőjét – pech volt viszont, hogy a száraz ágak miatt nem lehetett a pilóta fölé mászni és standot építeni a kiemeléséhez, leeresztéséhez.
Ahhoz, hogy biztonságban a földre juttatható legyen, egy ferdén kiépített húzórendszerrel a törzs felé kellett biztosítani, amíg néhány vastagabb száraz ágat levágva ki lehetett szabadítani. A pilóta földre juttatásához fél óra kellett, az ernyő leszedéséhez még háromszor ennyi.
2025. március 24-én 22:47-kor a Baranya Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság megyei ügyeletéről kaptunk telefonon jelzést, hogy Máriagyűd térségében egy eltűnt kiránduló férfit délután óta nagy erőkkel kerestek, és végül a siklósi kőbánya oldalában, a bányatető alatt mintegy 20-25 méter mélységben észlelték. A helyszínre több város hivatásos tűzoltósági állománya érkezett ki, de a feltételezhetően sérült fiatalember megközelítéséhez mindenképpen alpintechnikai módszerre volt szükség. A telefonos megkeresés után a BMSZ Dél-Magyarországi Területi Egysége készenlétbe lett helyezve.
23:24-kor érkezett meg a megyei ügyelettől a felkérés, hogy induljunk el a helyszínre. Ezt követően Orfűről, Abaligetről és Pécsről a területi egység 4 fővel 00:39-kor megérkezett a mentés területére. Kiérkezésünkkor hivatásos és önkéntes tűzoltó egységek már egy többszörösen biztosított kötélrendszer segítségével lejutottak a sérülthöz, akit súlyos és életveszélyes állapotban találtak. Az általuk kiépített húzórendszeren keresztül megkezdték a sérültet a bánya tetejére felhúzni. Tagjaink a húzórendszer működtetésében, majd a sérült bányaperemre való kiemelésében nyújtottak segítséget.
