A balesetek megelőzése azon lépések együttese, amelyek alkalmasak a balesetek meghiúsítására, a kiváltó okok kiküszöbölésével.

 

I. A MEGELŐZÉS ALAPVETŐ SZABÁLYAI

1.1 Tájékoztassunk egy illetékes személyt a terveinkről

(hegy, barlang, kijövetel tervezett időpontja). Ennek a személynek rendelkeznie kell a Barlangi Mentőszolgálat telefonszámával. Idegen klubok nagy túráin (nyári tábor vagy kutatótábor) a meglátogatott területen teremtsünk kapcsolatot a helyi Barlangi Mentőszolgálat vezetőjével. Ezáltal:

• megvalósíthatjuk terveinket a nyári időszakban néhány nagyon látogatott barlangban;
• a helyi barlangászok ismerik a nehézségeket és a veszélyeket, a helyi időjárást;
• a helyszínen lévő idegen barlangászok segíthetnek egy esetleges mentés alkalmával.

1.2 Gondoskodjunk kielégítő élelmezésről a túra előtt és alatt!

• Túral előtt: jó vacsora előző este, tisztességes reggeli túra előtt.
• Túra alatt: Igyunk gyakran (még mielőtt megszomjaznánk), meleget ha lehetséges! Tartsuk be - amennyire lehet - az étkezés/alvás biológiai ritmusát! Egy barlangkutató napi fogyasztása 5-6000 kalória.

1.3 Ismerjük saját fizikai és technikai képességeinket, ne becsüljük alul a nehézségeket!

• Tudjuk, hogy mi a teendő baleset esetén (VIII. fejezet)!
• Rendelkezzünk legalább minimális mentési ismeretekkel!
• Homogén tudású, egyforma gyakorlattal rendelkező tagokból alkossunk csoportokat!
• Jó állapotban lévő és teljes felszerelésünk legyen: világítás, ruházat (overál ...)!
• Legyen nálunk mentőfólia (a kobakban, ha nem túl nagy, vagy a csizmában) és az orvosi kérdőlap (öntapadó matrica, kobakba ragasztva)!
• Egy csoport két utolsó tagja mindig együtt haladjon a túra alatt!
• Ismerni kell az alkalmazott technikát (mesterséges mászás, robbantás, stb.)!
  
  

II. FÜGGŐLEGES BARLANGOKBAN TÖRTÉNŐ BALESETEK MEGELŐZÉSE

2.1 Kövek eltakarítása az aknák tetején és párkányokon.

2.2 Tudjunk kiépíteni egy aknát kötelekkel:

• Dupla kikötés szabálya nitten, szögön vagy éken.
• Tegyünk bevezető kötélkorlátot az aknákhoz!
• Árvízmentesen építsünk ki, vagyis tanulmányozzuk a víz útját árvíz esetén és ennek megfelelően szereljük be a felszerelést!
• Megfelelő magasságban építsünk ki az akna pereme felett!
• Ne helyezzünk el nittet: boltozatban, letörésekhez közel, szikla élekben, ellipszis alakú lyukakban!
• A nitteket: merőlegesen a falra; egész hosszában beverve kell elhelyezni!
• Ne blokkoljuk a nittfüleket!
• Ne erőltessük túl a kulcsot a csavar meghúzásakor!
• Ellenőrizzük, hogy a nittfül jól dolgozik-e: megfordulhatnak egy átszerelés során (kikötés, kötélkorlát, ...)!
• A kikötőcsomó, ami mindenhol jó: a 8-as ( 9-es csomó a 10 mm alatti kötelek esetében).
• Tegyünk be megosztást vagy elhúzást, hogy kiküszöböljük a kötél súrlódását a falon.

2.3 Minden esetben tegyünk egy megállító csomót a kötél alsó végére. Ebben nem ismerünk kivételt!

2.4 Biztosításos és önbiztosításos technikát alkalmazzunk!

Francia technika (mászógép, kantár) használata. Vigyázzunk, hogy a mászógép ne legyen teli agyaggal! A kantárt akasszuk be minden átszerelésnél!

2.5 Jó állapotban lévő felszerelést használjunk (beülő, 2 kantár, kötelek ...)!

Kerüljük el, hogy a kötelek ultra-ibolya sugaraknak legyenek kitéve (napsugárzás)! Kantár nem készülhet hevederből, csőhevederből vagy kötélgyűrűből: csak és kizárólag dinamikus kötélből (9 mm átmérő legalább). Ne lépjünk a kötelekre!

2.6 Gyakoroljunk be tökéletesen legalább egy, kötélről való társmentési módot!

2.7 Kényelmes sisakot hordjunk, erős Y-szíjjal!

2.8 Kerüljük el az aknák alatt való felesleges ácsorgást!

2.9 Tudnunk kell, hogy ereszkedéskor a kötélben ébredő erő az ereszkedő személy súlyának kb. ötszöröse, felmászáskor pedig kétszerese.

 

III. ELFÁRADÁS, HIPOTERMIA

3.1 Az elfáradás jelei:

Sápadt arc, botladozás, elesés, hidegrázási időszakok, fogvacogás; fáradtságérzet és fázás; nehezen ejti a szavakat;  kérdésekre, utasításokra nem reagál (fizikai és szellemi kimerültség); rendellenes vagy teljesen kihagyó látás (előrehaladott állapot); eltévedt és pánikba esett személy; erőszakos kirobbanások, visszautasít minden segítséget és elvonul; görcsök; kábultság, ájulás; végtagok elmerevedése.

3.2 Megelőző lépések:

Ne habozzunk társainknak jelezni a saját fáradtságunkat! Az expedíció vezetőjének fontos szerepe, aki kiválasztja a társait az induláskor, hogy időben észrevegye a kimerültség jeleit. Ne haladjunk túl gyorsan, vegyük fel a leglassabb ritmusát! Kifáradás esetén minél előbb nyújtsunk teljes segítséget! Meleg cukrozott italok fogyasztása (szükség esetén karbidlámpa lángján melegítve). Álljunk meg, mielőtt a szervezet felégeti a teljes tartalékát, de ne maradjunk mozdulatlanul, hogy elkerüljük a kihűlést, csak akkor, ha kellően tudjuk hőszigetelni magunkat! Alkalmazzuk a IX. fejezetet szerintieket, ha a személy nem tud továbbhaladni! Hipotermiás állapot gyorsan bekövetkezik hideg víz alatt való tartózkodáskor.

 

IV. ÁRVIZEK

• Vegyük figyelembe az időjárás-változást a tervezett túra alatt!
• Jegyezzük meg az árvízmentes járatokat előre!
• Néhány árvízmentes helyen deponáljunk előre élelmiszert, karbidot, főzőt, sátrat, ... stb!
• Tudjunk úszni!
• Vezessük be a barlangászokat nyílt vízen a merülésbe (mentés merüléssel egy szifonos járatban)!
• Árvízmentes helyen építsük ki az aknákat (II. fejezet)!
• Építsünk ki előre néhány megelőző kötelet (kötélhíd, kötélkorlát magasan ...)!
• Árvíz esetén, ha ez lehetséges, jobb megvárni az apadást, mint a mindenáron való kijutást keresni!
• Tartózkodjunk teljesen a vízen kívül (hipotermia veszélye)!
• Vigyázzunk, ha hóra esik az eső!

 

V. BÚVÁRBALESETEK

Mindenekelőtt be kell tartani a rendes merülés szabályait! A szifonban való merülés veszélyei, következményei és a használatos megelőző lépések:

5.1 Az áramlatok és erejük

Ha az áramlat iránya a bejárattal ellenkező irányba sodorja a búvárt, a búvár képtelen a visszatérésre és az alvíz felé sodródik (nagyon erős áramlás esetén). Ebben az esetben tilos a merülés.

Ha a búvár csak késleltetve és fékezve van a visszatérésben (gyenge áramlat), az befolyásolja a merülési időt, a levegőtartalékot. El lehet helyezni egy biztosítókötelet egy rövid szakaszon (max. 30 m). Tudni kell, hogy az áramlat ereje kisebb a falak mellett és a fenéken!
Az áramlás visszaveti a búvárt a kiindulási pontra: Nehézségek adódnak a haladásban bemenetkor, azonban viszonylag biztonságosan merülhetünk, feltéve, hogy az áramlat ereje lehetővé teszi az előrehaladást.

5.2 Zavaros víz

A víz tiszta lehet beúszáskor, de felkavarodhat utána. Ez a veszélyesebb, mert nem tudjuk előre. A veszélyt az időveszteség jelenti visszatéréskor (lásd: eltévedés). Vezetőzsinórt kell alkalmazni, letekerni egy orsóról. Rendelkeznünk kell egy késsel, búvártőrrel, hogy el is lehessen vágni ezt a fonalat, ami egyúttal veszélyforrást is képez.

5.3 Világítás hiba

Teljes sötétséget eredményezhet. Meg kell többszörözni a világítást, de ha mégis sötétben maradunk, a vezetőfonal mellett kell haladni!

5.4 Levegőhiány

Elromolhat a levegő adagolója, vagy időveszteség miatt fogy el a tartalék. Nem úszhatunk fel függőlegesen a felszínre, emiatt meg kell kettőzni a felszerelést: 2 palack, 2 nyomáscsökkentő. Egyenlően kell beosztani a levegőfelhasználást a különböző palackokra! A beúszásra felhasznált levegő mennyisége nem haladhatja meg a teljes készlet 25-30%-át. Nyomásmérővel ellenőrizzük a fogyasztást!

 

VI. KÜLÖNBÖZŐ BALESETEK

6.1 Eltévedés, rossz útleírás

Forduljunk meg minden elágazásban, ami nem egyértelmű, hogy jól lássuk honnan jöttünk! Jegyezzük meg a kijárati utat. Jelöljük meg az elágazásokat világító szalaggal, prizmával vagy építsünk kőbabát! Vegyük igénybe egy megbízható vezető szolgálatait, vagy asználjunk megbízható térképet! Átmenő túra esetén ne ereszkedjünk le és húzzuk le a kötelet mielőtt meggyőződnénk róla, hogy jó úton vagyunk. Osszunk el némi felszerelést több zsákba (karbid, ...)!

6.2 Szűkületbe való beszorulás

Vigyázat a függőleges szűkületekre vagy aknák tetejére! Leereszkedés mindig egy bebiztosított csavaros karabineren! Vegyük le, ami felesleges és beakadhat! Ne ereszkedjünk be fejjel előre egy lefelé menő szűkületbe csak akkor, ha biztosak vagyunk abban, hogy ki is tudunk szállni, vagy visszafordulni!

6.3 Omlás

 Tisztítsuk meg az omladékot áthaladás előtt! A tömböket húzásra és nyomásra minden szögben meg kell vizsgálni! Egyesével haladjunk át a veszélyes szakaszok alatt! Stabilizáljuk az omladékot ácsolattal, drótkötél horgokkal, cementtel, ... stb!

6.4 Fulladás, oxigénhiány

Jelei: látható légzési nehézségek, az erőkifejtés nehéz, fájdalmas, fejfájás ... Ha a gyufa lángja rögtön elalszik: CO2 jelenléte - azonnal és egyenletesen (nem kapkodva = légszomj!) kezdjük meg a felszállást! Néhány barlang ismert a gáz jelenlétéről. Oxigénhiány felléphet robbantás után, vagy rosszul szellőző barlangokban belső égésű motor használatakor. Vigyázzunk a víznyelő barlangokban, (humusz, rothadó szemét, ...)! Használjunk gázjelző készüléket!

 

VII. LAVINÁK

Számos magashegyi barlangot télen vagy havas időszakban kutatnak. A barlangászok tehát ki vannak téve ennek a veszélynek is. Meg kell hallgatni a helyi időjárás jelentést!

7.1 A lavina áldozataként:

 Próbáljunk vízszintesen kimenekülni! Szabaduljunk meg a zsáktól és botoktól! Csukjuk be a szánkat és védjük a légutakat, hogy megelőzzük a tüdő hóval való telítődését! Próbáljunk mindenben megkapaszkodni! Próbáljunk a felszínen maradni! Ne legyen légszomjunk a kiabálástól! Fejtsünk ki maximális erőt a kiszabadulásra, amikor érezzük, hogy a lavina meg fog állni! A megállás pillanatában, ha teljesen beborított a hó, erővel próbáljunk kis üreget kialakítani magunk körül, és utána ne mozogjunk, tartalékoljuk a levegőt!

7.2 Szemtanúként:

Jelöljük meg azt a helyet, ahol utoljára láttuk az áldozatot! Ha csak egy szemtanú van, menjen segítségért! Ha több szemtanú van, egyszerre kell behatárolni az eltűnteket, a lavina irányában, az eltűnési pont alatt, és az összetorlódási domb szélén! Próbáljunk tárgyakat, a hóból kilógó végtagokat keresni a lavina felszínén! Hallgatózzunk, jelöljük meg a helyeket, ahol találtunk valamit, és rögtön kezdjünk el keresni síbottal (síléc végével)! Először végezzünk csúcs szondázást az előzőleg kedvezőnek ítélt helyeken, aztán egy szélesebb szondázást (70-75 cm távolságban és 2 m mélyen), majd egy szűk szondázást (25-30 cm és 3 m mélyen)! Ha egy lavinamentő kutya hamarosan a helyszínre tud érkezni (ritkaság!), ne járjuk össze a terepet!

 

VIII. A KÖVETENDŐ VISELKEDÉS BALESET ESETÉN

Természetesen ne essünk pánikba, őrizzük meg a hidegvérünket, és gyorsan cselekedjünk: amit könnyebb mondani, mint megtenni, mert néhány fajta baleset sokkoló hatású lehet az áldozat társai számára.

Azonnal a baleset bekövetkeztekor, minden esetben megtehető lépések:

• Szedjük le a leomlott köveket, amik betakarják az áldozatot!
• Húzzuk ki az áldozatot a szűkületből, ahova beszorult!
• Mentsük le a kötélről a bajban lévő barlangászt, akár felfelé, akár lefelé!
• Húzzuk ki a vízből, ahol megfulladhat vagy kihűlhet!

Ezek után részesítsük elsősegélyben, amit minden barlangásznak ismernie kell!

Ezután két eset lehetséges:

8.1 Az áldozat megpróbál kimenni

A rögtön megkezdett mentés (kimenekülés) lehet néha az egyetlen lehetőség a sérült megmentése érdekében:

• Ha a sérült kifáradt vagy kihűlt és vizes szakaszban található, amikor is a kijárat (vagy egy száraz járat) nincs messze onnan.
• Ha egy újabb baleset veszélye fenyeget (árvíz, omlás, ...)

Ha nincs más megoldás, legalább egy kedvezőbb helyet kell találni a sérült számára, amíg a segítség megérkezik, de érdemes kivinni a felszínre, ha az állapota megengedi. A társmentéskor azonban nagyfokú elővigyázatosság szükséges: A sérülések hatása általában csak később mutatkozik a baleset után: a sérült állapotának romlása a kifelé indulás után is bekövetkezhet, míg a sérült jó helyen lett volna, ha nem indul el, több reménnyel az életben maradásra a helyszínen, várva a szervezett mentést és az orvost. Azonban egy hideg barlangban a sérült gyorsan ki is tud hűlni, hipotermiás állapotba kerülhet, ha mozdulatlan marad, és az állapota súlyosbodik a mentésre várva - ezért nagyon fontos a sérült izolálása  a hideg környezettől.

Nem lehet tehát szabályokat alkotni ebben a tárgyban: a föld alatt a barlangászok az egyedüli meghatározói a szükséges lépéseknek az adott helyzetben. Az egyértelmű eseteket kivéve, a vállalkozás sikere azokon múlik, akik eldöntik a helyes tennivalókat. A csapat egyik része, ha lehet, gyorsan a kijárat felé induljon riasztást adni, ami elvezet minket a következő esethez:

8.2 A sérült nem képes kimenni

• Tegyük meg a intézkedéseket a túlélésre (IX. fejezet)!
• Írjunk össze egy összefoglaló jelentést az orvosnak (legalább az 5 alapkérdés)!
• Írjuk fel a baleset időpontját!

A csapat ekkor kettéválik:

1. Az egyik része a sérült mellett marad és vele foglalkozik;
2. A másik csoport kimegy riasztani és információkat adni (írjuk fel az idopontot, amikor elindulnak!).

Ne induljunk el pánikhangulatban, biztonságban kell kiérni a barlangból! Attól kezdve, hogy egy bajba jutott ember a barlangban marad, még ha viszonylag kedvező körülmények között is, a felszínre érő csapatnak azonnal riasztania kell a Barlangi Mentőszolgálatot. Aki a riasztást leadja, meg tudni mondania a helyet ahol éppen tartózkodik, és a telefonszámot ahol elérhető, és várnia kell ezen a helyen, tartózkodva minden további telefonálástól, hogy ne legyen foglalt a vonal! Barlangi balesetnél általános szabály, hogy soha nem szabad egyedül hagyni a sebesültet vagy egy kimerült embert.

 

IX. HA BENNRAGADUNK A FÖLD ALATT

Kényelmes várakozó helyzetet kell találni, vagyis:

• Határoljuk el magunkat széltől, nedvességtől, zajtól (fosszilis járatot kell keresni)!
• Szigeteljük el magunkat a földtől és a falaktól (feltekert kötél magunk alá, zsákok, mentőfólia)!
• Takarjuk be a tarkót és a fejet!
• Vegyük fel az overált, de a karokat a test mellett tartsuk, és nem az overál ujjában!
• Takarózzunk be a mentőfóliával teljesen, az égő lámpát alatta tartva, vagy még jobb, ha több személy egy kanadai típusú sátrat épít, több fóliából, ha a hely megengedi.
• Párkányon biztosítsuk magunkat (elgyengülés és leesés veszélye)!
• Időnként mozgassuk meg a végtagokat (izmok megfeszítése és ellazítása felállás nélkül is lehetséges)!
• Takarékoskodjunk az élelemmel és a karbiddal, az acetilénláng inkább fűtésre, mint világításra szolgáljon!
• Igyunk (meleg cukrosat ha lehet) és pisiljünk!
  
  

X. KÖVETKEZTETÉS

A balesetek megelőzésének legjobb módja kétségtelenül az, ha megtanítjuk a biztonságos barlangjárásra a kutatókat. Beszéljük rá az embereket a barlangász iskola tanfolyamainak elvégzésére. A megelőzés és a balesetkor tanúsítandó magatartás jól kidolgozott témák és megtanulható magatartási formák a technikai tanfolyamokon és az oktatók képzésében. A barlangász csoportok vezetői a biztonságos barlangjárás szabályainak terjesztésével csökkenthetik a balesetek bekövetkezésének veszélyét.

 

 

MEGJEGYZÉSEK:

1. A mentést várva: helyezzük a sérültet víztől, hidegtől, kövektől védett helyre! Ne hagyjuk egyedül! Eszméletlen állapotban helyezzük a stabil oldalfekvés pozícióba!

A sérült:

• válaszol a kérdéseinkre?
• tudja-e mozgatni mindenét?
• van-e légzési nehézsége?
• van-e pulzusa a csuklóban?
• van egyértelmű sérülése?

Figyelem! A fenti kérdések nagyon fontosak a jövendő orvosi ellátásban.

2. SSF INFO N.1 1986, és N.2 1986 újságokban olvasható dr. Bariod (Besancon, F.) tanulmánya a beülőkről ami ölhet is. A rossz minőségű beülő már 15 perc alatt is súlyos károsodást okozhat. Több, kötélen bekövetkezett elhalálozás okaként derítették fel a rossz minőségű beülőhevedert!

R. Durand és R. Limagne

alapján készítette:
Kovács Attila, Scheffer János - 2000.