Május 5–10. között az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságával közösen, az ECRA (European Cave Rescue Association) keretében szerveztük meg a „Stuck in Baradla – 2026” című nemzetközi mentőgyakorlatunkat. A gyakorlatra a magyarokon kívül 17 országból 47 barlangi mentő és barlangi mentőorvos érkezett. Az egész happeninget azért mi szerveztük, mert a barlangi mentők jó cél érdekében szemlátomást végtelen mennyiségű önkéntes munkát tudnak felszabadítani magukból, és mert az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága hagyományosan jó partnerként áll mellettünk, sokat téve azért, hogy a náluk évente megforduló sok ezer barlangász mögött erős védőhálót jelenthessen a jól működő BMSz. A nemzetközi gyakorlattal térben és időben némi átfedéssel lezajlott a saját, nemzeti tavaszi gyakorlatunk is.
A gyakorlatok gyújtópontjába a súlyos sérültek ellátása került. Ez nem azt jelenti, hogy a túlsúlyos sérültek mozgatását gyakoroltuk, hanem azt, hogy a barlangi mentőorvosok az életveszélyes, instabil állapotú sérültek izolált, barlangi-expedíciós körülmények között történő ellátásában szerzett tapasztalataikat mutatták be, osztották meg egymással. Barlangi baleset kevés van, súlyos baleset pedig szerencsére még ritkábban történik, így a barlangi mentőorvosok csak ritkán tehetik élesben próbára felkészültségüket. A kevés esethez kevesen is férnek hozzá, ezért a tapasztalatok megosztása, a felmerülő kérdések és dilemmák átbeszélése nagyon fontos része az ellátás fejlesztésének.
A „Stuck in Baradla – 2026” során az orvosok nemcsak az ellátást gyakorolták: az elhúzódó mentések körülményeit szimulálva négy napig a barlangban kialakított föld alatti táborhelyen bivakoltak, így megtapasztalhatták a hosszú barlangi tartózkodás során felboruló időérzékelést és a barlangi körülményeknek való napi 24 órás fizikai kitettséget is.
A nem orvosként dolgozó barlangi mentők gyakorlatának fókuszában szintén a súlyos sérültek álltak. Feladatuk volt megteremteni a szállítási traumára érzékeny sérült felszínre szállításának legbiztonságosabb kereteit, valamint kitalálni és begyakorolni azokat a mentési mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a kísérő orvos az intubált és lélegeztetett beteg karnyújtásnyi közelségében lehessen a mentés teljes folyamata során, még a kötélpályákon is.
A nemzetközi gyakorlat attól vált még nemzetközibbé, hogy a szombati program érintette a Baradla Styx-ágát is. Ez az ág a schengeni szabályok előtt határ ráccsal volt terhelve, ma viszont már csak a vízzel telt járatok, szifonok és a sár nehezítik a sérült mozgatását.
A gyakorlat vasárnap zárul a tapasztalatok összefoglalásával és az élmények kibeszélésével. Reméljük, hogy a gyakorlat során megszerzett egyéni tapasztalatok beépülnek sokak eszköztárába, és azt is reméljük, hogy az így akkumulálódó tudásra minél ritkábban lesz csak szükség éles helyzetben. Ha mégis szükség lesz egy nagy, nemzetközi összefogást igénylő mentésre, akkor a személyes találkozások és a közös gyakorlatok tapasztalata remélhetőleg megkönnyíti majd a más országok mentőszolgálataival való közös munkát.