A Nagy-Getén megmentett úr köszönőlevele

Mentés a Nagy-Getéről 3.Napok óta keresem a szavakat, amelyekkel szeretnék köszönetet mondani az önzetlen segítségükért. Két hónapja mindenkinek elmondom, hogy milyen hálás vagyok a barlangászoknak, akik szinte kézben hoztak le a Getéről és úgy bántak velem, mint a hímes tojással. 

Bizonyára sok súlyos balesetet láttak már, nehéz feladatokat oldottak meg, de láttam az arcukon az aggodalmat, a féltést. Talán komolyabban vették a sérülésemet, mint én magam. Hálás vagyok a Doktornőnek, aki alaposan átvizsgált, láttam, hogy jó kezekben vagyok. Fantasztikus együttműködés, fáradtságot nem ismerő segíteni akarás jellemzi ezt a kis csapatot, mély emberi együttérzés sugárzik belőlük.

Kicsit büszke is vagyok, hogy részesülhettem ebből az érzésből. (Persze a baleset azért nem hiányzott!)

 

A mentő Esztergomba vitt, az ultrahangos vizsgálat a combizom szakadását mutatta. Március 27-én a János Kórházban műtöttek meg, öt hétig gipsztokban volt az egész jobb lábam. Már járkálok, most gyógytornán próbáljuk újra éleszteni az izmokat és hajlítani a lábamat.

Kívánom, hogy lankadatlan lelkesedéssel őrködjenek a természet kedvelői körül, hogyha bajba kerülnek, számíthassanak a gyors, szakszerű segítségükre. A legkevesebb, amit hálából tehettem, hogy az 1%-ot az adómból az Egyesülethez irányítottam.

Sikeres mentéseket kívánva, hálás köszönettel!

Mezei István

További részletek

 

Keresés