1994. január 10-én kb. 20 órakor Stibrányi Gusztáv szlovákiai barlangkutató telefonon segítséget kért a Magyar Barlangi Mentoszolgálattól. A Tiszolc melletti Toplica-barlangban társától elszakadt és a bővízű patakosbarlang egyik járatában rekedt a 29 éves Nesvera Miroslav. Stibrányi Gusztáv elmondta, hogy a keresett barlangi könnyűbúvár valószínüleg valamelyik szifon utáni légtérben vár a segítségre.
A mentoszolgálat vezetoje, dr. Dénes György, továbbá Taródi Péter és Adamkó Péter azonnal a nem mindennapi, de nem példa nélküli mentés megszervezésébe kezdett. A BMSZ saját búvárain kívül azonnal riasztotta az Amphora Búvár Klub vezetőjét, dr. Pálfi Zoltánt és a Debreceni Búvár Klub vezetőjét, Czakó Lászlót, akik rövid időn belül jelezték, hogy kello létszámmal mentésre, ill. indulásra kész állapotba helyezték búvár egységeiket. Az ügy bonyolultságáról csak annyit, hogy Pálfi dr. Hévízről rendelte fel búvárait, míg Czakó László, aki Budapesten tartózkodott teljes csapatával a miskolci dr. Komlóssy Attila és Kutas Tamás segítségével hozatta felszerelését a határig.
Az Országos Rendorfokapitányság foügyeletvezetoje mind a Budapestről, mind a Debrecenből induló mentoegység elé megkülönbözteto jelzést használó felvezeto autót vezényelt.
Éjjel 23 órakor Szlovákiából befutott az értesítés, hogy Prágából megérkeztek a cseh búvárok és ok már a teljesen kimerült szlovák mentobúvárok helyébe álltak. A segítséget másnap reggelre kérik. Január 11-én reggel újabb telefonértesítés után újból teljes készültségben várt a bevetendo csapat. 13 órakor jött Szlovákiából az értesítés, hogy megtalálták a keresett barlangi búvár holttestét. A mentoakció lefújva. Köszönik a magyarok segítokészségét.
A baleset a következoképpen történt:
Január 9-én, vasárnap, a Prága melletti klednói barlangi búvár klub vezetoje, Stanislav Bielek az említett Nesvera Miroslavval a tiszolci, igen bovízu Toplica-barlang szifonjaiban felderíto merülést hajtott végre. A búvárokat összekötő biztosító kötél elszakadt, a hátul úszó Stanislav Bielek vissza tudott úszni a szifonból, társa viszont eltűnt. Abból a feltételezésbol indultak ki, hogy az eltűnt búvár palackjában legalább 30 percnyi levego volt és valószínu, hogy egy levegos járatba tudott úszni, és ott várja a segítséget. A bajba jutott barlangi búvár megmentésére nagyszabású mentoakció bontakozott ki. Sajnos a nemzetközi összefogás hiába volt... Az eltévedt búvár az igen bonyolult barlangrendszer szövevényes vízalatti járataiban nem talált levegos helyet. Amikor a palack kifogyott, akkor még tett egy utolsó, kétségbeesett kísérletet, és beúszott egy levegos termet sejteto omladék alá, ahonnan már nem volt visszaút...A holttestet az eset után a negyedik napon hozták felszínre a szlovák és a cseh barlangi könnyűbúvárok.
1994. január 29-én szombaton ismét riasztást kapott a Magyar Barlangi Mentoszolgálat, hogy a Pilisben levő Legény-barlangban egy 12 éves diák, Kajla Gergely boka fölött eltörte a lábát. A Mentőszolgálat tagjai a rendszeresített személyi hívó segítségével igen rövid időn belül indulásra kész állapotban voltak, és a 25 fos csapat az Országos Rendorfokapitányság által biztosított riadóautóval jutott el a helyszínre, amelyet a kivezényelt dorogi rendőrők biztosítottak.
Dr. Dénes György irányításával és Taródi Péter vezetésével a barlang "sárlyuk" feletti részérol a megérkezéstol számított négy órán belül sikeresen a felszínre hozták a mindvégig jó pszichikai állapotban levo sérültet. Nagyobb nehézséget csak a "betyárlyuk" nevu szukület jelentett, itt egy kicsit "megizzadtak" a Mentoszolgálat tagjai. A sérültet végig kísérte és orvosi ellátásban részesítette a Barlangi Mentoszolgálat orvosa, Mikó Judit doktornő.
A mentés felszíni részét nehezítette az időközben viharossá váló ido, és a hirtelen leesett ónos eso, így a helyszínre érkező tűzoltóknak a barlang bejáratától az erdoig kötélpályát kellett kiépíteni, hogy a hordágyat le lehessen ereszteni. Egyébként a helyszínt csak Heltay Tamás UAZ terepjárója tudta megközelíteni, így ezzel az autóval juttattuk a sérültet a Klastrompusztán várakozó mentoautóhoz.
Külön kiemelnénk, hogy a baleset véletlenszeruen következett be, ezért senkit sem lehet hibáztatni. A túrázó diák egyszeruen csak félrelépett és megcsúszott. A Móricz Zsigmond Gimnázium barlangi túrázóit vezeto tanár, Horányi Gábor helyesen döntött, amikor a legügyesebb túratársakat a felszínre, majd a legközelebbi faluba küldte el segítségért. (A sisakba ragasztott matrica segítségével könnyen riaszthatóvá vált a Mentoszolgálat.) Horányi tanár úr végig a balesetet szenvedett diák mellett maradt és a Barlangi Mentoszolgálat megérkezéséig "tartotta benne a lelket".
1994. március 15-én G. Zsuzsanna 20 éves és öccse G. István 16 éves fiatalok a Mátyás-hegyi kofejto sziklafalára kalandvágyból felmásztak.A fal közepe táján egy eros meredélyen tovább mászni nem tudtak, csal oldal irányba. Itt olyan meredek és omladékos részhez kerültek, ahonnan már sem bátorságuk, sem ügyességük nem volt a továbbjutáshoz, vagy a visszaforduláshoz. Segítségkiáltásukat a Szépvölgyi úton haladó járókelok hallották meg, és értesítették a Pál-völgyi kofejtőben tartózkodó barlangi mentoszolgálatosokat. Az értesítés vétele után Kovács József és Genersich György mentoszolgálatosok biztosító kötél segítségével rövid idon belül lementették a két bajba jutott fiatalt az omladékos sziklafalról.
1994. július 31-én a Magyar Barlangi Mentőszolgálat vezetőjét, Taródi Pétert a Országos Mentőszolgálat (OMSZ) főügyelet vezető főorvosa riasztotta, hogy a bakonyi Csőszpuszta melletti Alba Regia-barlangban a bejárattól nem messze egy turista barlanglátogató a mélybe zuhant,. és ott súlyos, első megítélés szerint életveszélyes sérüléseket szenvedett. A helyszínen a tűzoltóság és az OMSZ egységei jelen vannak, de a baleseti helyszín megközelíthetetlensége miatt nem tudnak beavatkozni, a sérültet nem tudják a felszínre hozni.
Ugyanebben az időben Gyovai Lászlót, a BMSZ technikai vezetőjét is riasztották a balesetet szenvedett túrázó társai a sisakba ragasztott mentőmatrica útmutatása szerint. A riasztás után a Barlangi Mentőszolgálat riasztásvezetője, Adamkó Péter, technikai vezetője Gyovai László és Taródi Péter rövid időn belül az Országos Rendőr-főkapitányság MD500-as gyorsbevetési helikopterével a Budapesti Novotel Szállodával átellenben lévő Testnevelési Főiskola Sportpályájáról felszállva, 35 perc alatt a helyszínen volt, ahová már megérkezett az OMSZ mentőhelikoptere is. A baleset helyszíne valóban közel volt a felszínhez, de a bejutást akadályozta három, igen kínos szűkület. A sérültet, a végig eszméleténél lévő 28 éves N. Tündét, aki beépített fix létráról zuhant 4-5 méter mélységbe, kb. 30 perc alatt sikerült a francia mentőhordágyba becsomagolni. Később kiderült, hogy komolyabb sérülést nem szenvedett, "csak" zúzódásokat. A barlang bejáratához való közelsége ellenére mintegy két óra leforgása alatt sikerült kimenteni. A Barlangi Mentőszolgálat a riasztáskor azt az információt kapta, hogy a bejárat közvetlen közelében van a sérült. Ezért nem indított a helikopteres gyorsbevetési egységen kívül egyéb mentőegységet, így a helyszínen az Alba Regia Barlangkutató Csoport tagjaiból szerveztünk alkalmi mentőegységet, akik mindvégig derekasan végezték a rájuk bízott mentési feladatot. Feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a sisakba ragasztott matrica mentett életet. Az Alba Regia-barlangi túrát szervezők tagjai a baleset bekövetkeztekor - ami véletlenszerűen bármelyik "vendégtúrát" szervező barlangkutató csoportnál előfordulhat - helyesen jártak el. A sérültet izolációs fóliába csavarták. Testét levetett ruhákkal "kipolcolták". A sisakba ragasztott matrica iránymutatása szerint jártak el a riasztásnál.
Budapest rendorfőkapitánya, dr. Bodrácska János rendőr vezérőrnagy elismerő oklevéllel tüntette ki és pénzjutalomban részesítette Adamkó Péter, Horváth Richárd, Kovács József, Szabó Miklós és Vida István barlangi mentoszolgálatosokat, az emlékezetes Jós utcai robbanás helyszínén kialakult katasztrófa helyzet felszámolásához nyújtott önzetlen és eredményes segítségükért.
Vissza a mentésekhez
