Barlangi sérült szállítási technika
Nem része ennek a dokumentációnak, mivel feltételezi a következők ismeretét:
- A barlangban való haladás technikáját (kikötések, csomók, kötelek, mászó- és ereszkedőgépek használatát ...)
- Mentési technikák (önmentés, segélynyújtás nehéz helyzetben, a kimentés fortélyai ...)
A mentők - egy mentés alkalmával - tökéletes technikai tudással kell rendelkezzenek:
- Egyrészt ellenőrizni kell a helyszínen talált felszerelést és beszerelést, kijavítani ha veszélyesnek találták.
- Másrészről ismerni kell a mentési módszereket, hogy képesek legyenek cselekedni a sérült mellett, akit ki akarnak menteni
1. A SZABÁLYOK
1.1. A mentőknek meg kell tudni különböztetni a kötelek között azt, ami a mászásra szolgál és felmérni azokat a helyeket ahol önbiztosítást alkalmazhatnak, hogy elkerüljenek egy újabb balesetet és megteremtsék saját biztonságukat. A kiépítések szokásos bonyolultságát tekintve csak gyakorlott barlangászok jöhetnek számításba.
1.2. Minden munkacsoportban minden tagnak jól meghatározott, behatárolt feladatának kell lennie! Legyen egy csoportvezető minden csoportban, aki koordinálja a műveletek helyes menetét.
Egy csoportban 4-8 mentőnek kell lenni, igény szerint.
1.3. A kötelek végén, az akna alján a következő jeleket kell használnunk:
1 csomó: mászó (haladást lehetővé tevő) kötél
2 csomó: húzó kötél
3 csomó: biztosító kötél
Síppal történő utasítás adáskor:
1 sípszó: állj
2 sípszó: fel
3 sípszó: le
Ne felejtsük el, hogy a sérült kiszállítása az orvos ellenőrzése és véleménye szerint kell, hogy történjen!
2. A HORDÁGY
A sérült elhelyezésekor is követni kell a mentésnél jelen lévő orvos utasításait!
-
A hordágy haladása kíméletes legyen! Jó összhangban, ütés- és ütközésmentesen kell szállítani!
-
A sérült semmilyen esetben sem kerülhet fejjel lefelé! Kobakot és (sí vagy motoros) szemüveget kell, hogy viseljen!
-
A legtöbb köteles manőver alatt: a hordágyat két kötéllel kötjük ki: egy húzó és egy biztosító kötéllel. Egy harmadik (vissza)tartókötél a hordágy lábánál lehetővé teszi elinduláskor a manőverezés segítését.
-
A barlangi hordágy több tartó hevederrel rendelkezik a kötelek felerősítéséhez, és oldalsó fogófülekkel a kézi szállítás megkönnyítéséhez.
-
Egy mentő kísérje a hordágyat a függőleges részeken, hogy irányítsa, védje és biztosabb érzést nyújtson a sérültnek!
-
A sérült kényelme érdekében a hordágyat - amennyire lehetséges - vízszintes helyzetben tartjuk. (követni az orvos utasításait!)
3. A LEERESZTÉS TECHNIKÁJA
-
2 kötél szükséges: 1. eresztőkötél, 2. biztosítókötél.
-
2 ereszkedőgép az eresztőkötélen lehetővé teszi, hogy egy személy felügyelje az eresztést.
-
A biztosítókötélen egy működésre kész húzórendszert építhetünk ki előre, ha szükség lenne a hordágy felhúzására. Biztosítani kell, hogy a biztosító kötél vonalában ne legyen kőhullás.
-
Az elhúzást végleges helyre a kísérő teszi. Ez utóbbi irányítja az eresztést, és választja meg, hogy melyik kötél tartja a hordágyat, hogy a szükséges elhúzásokat helyre lehessen tenni.
4. A FELHÚZÁS TECHNIKÁJA
4.1. A biztosítás
Egy külön kiépítésen, egy csiga és mászógép rendszerből áll, és egy mentő kezeli. A kötél egyenesen a hordágyhoz megy le és ellenőrizni kell, hogy ne lökjön le köveket és ne akadjon be! A biztosítás átveheti a húzókötél szerepét az aknából való kiemeléskor, vagy bármilyen más művelet megkönnyítésére.
4.2. A húzás
4.2.1. Egy húzórendszert kell kiépíteni, figyelembe véve a mentők kényelmét, akik legalább hárman lesznek. A kötelet a hordágyra egy csavaros acél karabinerrel kapcsoljuk. Minden csapatnak meg kell legyen a megfelelő számú saját karabinere, nem számíthat az előző csapat eszközeire. A csigák megkönnyítik a húzást, kiküszöbölve a súrlódást és lehetővé téve, hogy a hordágy magasan az akna pereme fölé érkezzen.
4.2.2. Többféle húzórendszer ismert. Mindegyiket több mentő működteti, akik saját mászógépeikkel húzzák a kötelet. Egy vagy több mentő lehet ellensúly (ellensúlyos technika). Meg lehet osztani a húzást több-kevesebb rendszer alkalmazásával, de maradjunk az ésszerűség határain belül. Több szerelék alkalmazása oda vezethet, hogy úgy megnő a súrlódás, hogy rontja a hatásfokot. A húzórendszert az akna szélétől a lehető legmesszebb kell elhelyezni, és a visszaereszthető terelőcsigát az akna peremétől a legmagasabbra kell tenni!
-
A csigás elhúzások beépítésénél a szükséges minimumra kell törekedni. Az elhúzások kikötési pontjainak is biztos pontoknak kell lenni, mert minél kisebb az elhúzás kötéllel bezárt szöge, annál nagyobbak az ébredő erők.
-
A fix csigákat karabinerrel kötjük ki és nem oldhatók terhelés alatt.
-
Az elengedhető csigák, amik csomóval vannak kikötve, nehézség nélkül levehetők terhelés alatt is.
-
A mozgó vagy visszaereszthető csigák egy ereszkedőgéppel vannak visszatartva. Ilyenek beépítése nagyon bonyolult rendszert adhat, maradjunk a hatásosságon határain belül!
-
Az élő csiga: egy barlangász - csigával és 2 karabinerrel a deltáján vagy a kantár végén - csigaként használható ott, ahol a kötél nem törik meg túlságosan. Ez a barlangász a helyéről segíthet a húzásban is, és kiszállhat a rendszerből, amikor már nincs rá többet szükség. Utasításokat szintén tud továbbítani.
Egy csapat több helyszínt vagy aknát is kiépíthet, ha szükséges.
4.3. A sérült kisérése
A kísérő kantárjával a hordágyhoz kötve kíséri a sérültet a mászókötélen.
-
Kiszereli az oldható csigákat és meghatározza a húzás ritmusát, irányítva a hordágyat ha szükséges.
-
Hogy megállítsa a húzást, a húzókötélre terhel a saját súlyával. A húzók megérzik ezt a plusz súlyt és megállnak a húzásban néhány percre. Amikor a kísérő befejezte a munkáját, leszáll a húzókötélről. Ezt érzékelve a húzók ismét dolgozni kezdenek. Ez a jelzőrendszer gyakorlott csapatokat igényel és egyértelmű cselekedeteket.
4.4. Nagy aknák
Ez a rendszer gyors és egyenletes felemelkedést tesz lehetővé a sérült számára, tehát több kényelmet ad. A hordágy az aknában egy ellensúlyként használt mentő súlyától emelkedik fel, ezért minimális erőkifejtést igényel.
Kiépítése:
-
Egy dupla (vagy még jobb a tripla) kikötési pont, nagyon magasra helyezve az akna pereme fölé, benne egy csiga. Ebben a csigában halad át a húzókötél.
-
Egy másik kikötéshez megy a hordágy biztosítókötele (csiga/mászógépen keresztül).
-
Az ellensúlyként szolgáló barlangász biztosító kötele egy harmadik (külön) kikötési pontból indul ki (ereszkedőgépből vezetve).
Három kötelet kell beszerelni, melyeknek a hosszát az akna mélysége, plusz a hordágy kiemeléséhez és biztonságos helyre való elviteléhez szükséges kötélmennyiség határozza meg.
A húzókötél a hordágyra van erősítve, átmegy a csigán és visszamegy az aknába 10-15 métert. Tegyünk csomót a kötél végére!
A két biztosítókötélnek jól megkülönböztethetőnek kell lenni! Az egyik a hordágyhoz, másik az ellensúlyt alkotó mentőhöz megy.
Működtetése:
-
Az akna alján a mentők visszafogják a hordágyat!
-
Az ellensúlyként szolgáló mentő elhelyezkedik a húzókötél aknába lógó szálán, az ereszkedőgépén. Eloldja a kantárját és leereszkedik addig a magasságig ahová a hordágy kell, hogy érkezzen (egy kissé az akna pereme fölé). Lebiztosítja az ereszkedőgépet.
-
Ekkor hordágyat - amit idáig visszafogtak lent - elengedik, és megkezdheti az emelkedést. Ha az ellensúly nehezebb mint a sérült, az emelkedés sebességét lassíthatják és ellenőrizhetik az ellensúly fenti biztosításánál (az ereszkedőgéppel visszatartva). Ha könnyebb, a sérült biztosítókötelén lehet enyhén húzni, ami könnyíti a manővert) Az akna első felében az ellensúly irányítja kissé a hordágyat, a húzókötél segítségével.
-
Amikor a hordágy az akna pereme fölé ér, az ellensúly leér a földre, engedni kell a húzókötélre. Az ellensúly tehát leveszi a lebiztosítást az ereszkedőgépéről és igény szerint utána enged a kötélnek.
-
Az akna tetején 4 mentő veszi át a hordágy felügyeletét.
Ez a módszer maximális biztonságot nyújt mindenkinek.
Az a megoldás, ahol az ellensúly a saját mászógépeivel mászik a húzókötélen azokban az esetekben szükséges, amikor kevés a mentő. Lényegében a húzó barlangásznak kétszer kell megmásznia az akna magasságát. Emiatt ez utóbbi változat nem ajánlott nagy aknákba. Pl.: egy 100 méteres akna esetén a fent leírt módszerrel a hordágy néhány perc alatt felhúzható, míg az utóbbi módszer sokkal időigényesebb: egy barlangásznak 200 m felmászás jumárral kb. 30-60 perc.
Egy csörlő ugyancsak megkönnyítheti a helyzetet, azonban használata elővigyázatosságot kíván:
-
Az elhelyezése és használata gyakorlatot igényel.
-
A szállításnál figyelembe kell venni az acélkábel súlyát és terjedelmét!
-
Beszerelésnél egy barlangász leereszkedik, hogy elhelyezze a kábelt és beépítse szükség szerint a fém terelőcsigákat.
-
Vigyázzunk, hogy a kábel feszített állapotban se keresztezzen egy kötelet sem!
-
Kábeles vagy köteles csörlő használata nem mentesít a hordágy-kísérő személy és a biztosítókötél alkalmazása alól.
5. KÖTÉLHIDAK
5.1. Nagy törmelékes teremben, tavon vagy vízfolyáson való áthaladáskor, ferde aknákban ... stb., egy kifeszített kötél vezetheti a hordágyat.
5.2. Három kötelet használunk:
5.2.1. Az egyik a tartókötél, ami ki van feszítve, hogy vezesse a hordágyat. A hordágy ezen 3 csigán csúszik, amik össze vannak kötve, hogy elkerüljük a rángatást. Ez a kötél mászógép nélkül van megfeszítve, és elég szabad kötélhosszat kell hagyni a végén, hogy szükség esetén le lehessen engedni a hidat.
Mivel elég jelentős erők ébrednek a rendszerben, három nitten kell kikötni a kötelet. Ha természetes kikötési pontokat használunk, meg kell győződni azok kiválóságáról.
5.2.2. Kell egy tartó/biztosító kötél is, kevésbé megfeszítve, mint a tartókötél. A hordágyat karabinerekkel csatoljuk hozzá, amik a tartókötélen lévő csigákat is tartják.
5.2.3. A harmadik lesz a húzókötél, ami ugyanazt a szerepet játssza mint az aknákban való fel- vagy lemenetelkor. Kiépítünk rá egy húzórendszert vagy két ereszkedőgépet igény szerint, és visszaereszthető csigát, ha szükséges.
5.2.4. A biztosítókötél a hordágyra van kötve és egy csiga/mászógép működteti. Egy (negyedik!) visszahúzókötél szabályozza a hordágy sebességét (főleg a vízszintes kötélhíd elején!), és lehetővé teszi a hordágy visszatérését is szükség esetén.
6. KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ JÁRATOK
A különböző nehézségeken való áthaladáson kívül a hordágy szállítása a föld alatt lehet még meanderben, szűkületben ...
6.1. Szűkületek és kuszodák
Bizonyosodjunk meg róla, hogy a járat eléggé ki lett-e tágítva. Ekkor húzhatjuk a hordágyat kötél segítségével, és irányíthatjuk két mentővel: az egyik előtte, a másik mögötte. Ugyanez a technika függőleges hasadék esetén is.
6.2. Meanderek
-
Keressünk magasabban egy szélesebb járatot!
-
A hordágy lejjebb eresztésére használjuk ki a hasadék csavarodásait.
-
Továbbíthatjuk a hordágyat a mentők térdén, vagy a lábaik között, a kantárjaikról lelógatva. A mentők használhatják a mellbekötőiket is, hogy megosszák a terhelést.
-
Néhány kanyarban függőlegesen juthat át a hordágy.
-
Ne vigyük be a hordágyat egy meanderbe, ha nem vagyunk biztosak annak áthaladásában!
6.3. Nagy kaotikus járatok
Egy felderítő előre mehet kitűzni az útvonalat és jelezni a nehézségeket, hogy elkerüljük a hibákat és megállásokat.
C. Dodelin
Az elektronikus változatot ismeretlen fordító munkájának felhasználásával készítette:
Kovács Attila, Scheffer János - 2000.
|
