Mozdulni sem bírsz, mellkasodat szorítja a hó, levegőt sem kapsz. Mit remélsz? Valaki segít. Valaki segítsen! A remény és a reménytelenség harca. A lelkük már odaát van. Néznek minket, gondolnak ránk, vezetnek, ha engedjük. Féltenek, és várnak ránk. Nekünk itt van dolgunk, nekik már ott. Hogy mi? Ők már tudják, mi még csak remegő kézzel fürkésszük.

Belenézek a lányom szemébe és látom őket, tudom mi a dolgom, meg is nyugszom.

Nagyon sajnálom mindnyájukat, elmondhatatlanul. Megtörtént. Lehet, hogy velünk is megtörtént volna, talán másképpen. Ugyanazokat a döntéseket hoztuk volna? Ki tudja?

Láttam őket még egyszer. Ti, már itt, meghaltatok. Istenem csak a gyermekeimet óvd meg! Tisztán, nyugodt fejjel, nehéz szívvel. Mit mondhatnék? Mindent mit más is: nem szabadott volna megtörténnie. Mégis mit mondhatnék? Ami történt. Lehet, hogy nem is kéne semmit, mondani.

Hajnalban érkeztek a bivakba. Mi már aludtunk.

6 óra alatt a parkolóból az X-pontba értünk. Normál tempó. Felmenet. Átgyaloglás két óra alatt, be-bagelés, átöltözés, lemenet. Ők az Aragonit-folyosóba mentek fel és vissza. A Ventoban a Fekete-kuszoda felé mentek, mert Bubba azt ismerte, vagyis az Aqua felé menő rövidebb járatot, de abban nem volt kötél, azután persze a másik hagyományos úton mentek, ahol be van szerelve kötél. Hosszú túra volt. Vidáman érkeztek. "Itt a bivak" - mondta Bubba a többieknek mielőtt bebújtak volna hozzánk. Erre ébredtem. Kicsit meséltek, azután aludtunk tovább, ők szintén aludni mentek, hogy nyolc órával később kimehessenek a felszínre. Reggel átmentem hozzájuk. Már fenn voltak, főztek, készülődtek. Megbeszéltük a három veszélyes helyet: a katlant, a sziklafok kanyarulatát, ahová visznek kötelet, és a Bila Pec meredek sípálya felőli oldalát, meg a friss havat, a mozgást, hogy egyesével, zsák nélkül taposva, stb. Tudták. Maguktól is tudták. Elbúcsúztunk. Leó is ugyanezt tette. Újra megbeszélték.

Késő délutánra értek ki, esett a hó és köd volt, nem akartak sötétben gyalogolni, eltévedni. Hazaszóltak telefonon, késnek egy napot, bejelentkeztek a Magyar Barlangi Mentőszolgálatnál. Talán, ha elindulnak este más se tette, az olaszok tavaly ülve várták a bivakban a hajnalt, hogy ne sötétben érjenek ki.

Reggel is havazott. 50 cm friss hó esett mióta lejöttek, három nappal ezelőtt. Lassan haladtak, túl lassan, mert a hó süppedős volt. Nyomot kellett taposni, zsák nélkül, utána zsákkal a nyomban előre, majd újra. Négy óra múltán, közel a nyári tábor katlanához egy az erdőben lévő meredek ritkásabb oldalban megcsúsztak a hóval együtt. A kisebb hógörgeteg, aminek a tetején leszánkáztak néhány tíz métert, mind a hárman, már elegendő volt ahhoz, hogy belássák, és indokoltnak véljék - erőfeszítéseik ellenére biztonságosabb lenne, ha helikopterrel levinnék őket. Még pár száz métert mentek a katlan és az erdő határáig. Onnan telefonon mentést kértek. Tíz perc múlva, azt mondták nekik nyomatékosan, amit minden hegyi mentő mondana: - ne menjenek tovább, maradjanak ott, ahol vannak, próbáljanak élénk színű ruhákból valami jelet (+) készíteni, hogy a helikopterből meglássák őket, lehetőleg egy nyílt terepen, ahol le tud ereszkedni értük a gép. Megadták a GPS koordinátáikat. Havazott, de látni lehetett a távoli hegyeket is.

Tanulságok, esélyek:

- Az időjárás végzetes rosszra fordulásának nem felismerése hiba volt. Ez csak a helyi viszonyok között lehetséges, az adott helyszínen, egyéni mérlegelés szerint. Oda felé normál téli körülmények voltak. Visszafelé napokkal később az időjárás sokat változhat. Azt, akkor kell felismerni, előbb nem lehet, biztosat mondani.

- Talán ha a jóval nehezebb nyílegyenesen lefelé vezető úttalan utat választják a fák között, vagy az éjszakai menetelés mellett döntenek, vagy ha még később érnek oda, vagy ha nem maradnak ott, akkor másképpen történt volna.

- Talán ha több ember halad együtt, kellő távolságra, vagy inkább időben kisebb eltolásokkal (0,5-pár óra), mert az nem okoz torlódást, akkor közösen (önerőből) esetleg sikerülhetett volna időben kiásni a bajbajutottakat, vagy együtt más döntés született volna a lemenet mikéntjéről.

- Lavina alatt működő csipogó jelenleg 95 990 Ft/db (Tengerszem Sport Bolt) 10 db (mindenkinek) kellet, volna. Ezt a pénzt manapság senki sem költi ilyesmire, bár a műanyag bakancs is drága, de a lefagyott lábujjanként leosztva nem látszik olyan soknak, még sincs mindenkinek, az élet pedig még annál is többet ér. Esetleg lavinazsinór is segíthetett volna. A jövőben megpróbálunk bérbe venni csipogót.

- Későn jött a helikopteres segítség. Nem tudott felszállni a bázisról a köd miatt. A gyalogos mentők, nem tudtak odajutni, a nagy hó, lavinaveszély és a sötétség miatt.

- Egy síelő mondta, hogy sok hó fog esni, mielőtt elindultunk. Nem lepődtünk meg, mert már hetek óta figyeltük a helyi időjárás jelentést + web kamerát és számítottunk rá. Többször helyeztük már át az indulás időpontját hetekkel későbbre, sőt a Jean Bernard-nál 3 hét indulásra készültség után egy évvel eltolódott a túra. Megjegyzem a helyiek figyelmeztetése nem mindig mérvadóan hiteles. Lásd, Franciaországban a Jean Bernardnál meneteltünk fel és azt mondta egy sítúrázó, hogy biztosan nem jutunk fel a mély hóban a hegyre. Nem sokkal később célunkba érve néztük végig, amint ő, lábát törte és elvitte a helikopter. Most is felvettük a kapcsolatot a trieszti barlangi mentőszolgálattal és egyáltalán nem riasztottak el a túráról előtte, ránk bízták a döntést, tudták hogy ismerjük a terepet, akár ők.

- Tökéletes felkészültség nincs, törekedni lehet rá, de addig is egy út vezet el, néha megalkuvásokkal.

- Mindenkinek volt hegyi osztrák biztosítása. Volt náluk GPS, mobiltelefon.

- Párhuzamosan zajlott három túra, azonos helyen, időben átfedésekkel. Éppen ezért nem mentünk hárman a felső bejáraton át (ami jóval lavinaveszélyesebb terep, lásd DVP), vállalva a hosszabb utat a barlangon át.

- Több barlangi túravezető volt. Az egyik Bubba, téli hegymászó tanfolyammal és 7000m-es magasságú tapasztalattal.

- Az érintettek és a normális sajtó objektív tájékoztatása fontos.

- A gyászról: nagyon fontos lelki folyamat, melyet több stádium jellemez. Az elutasítás. A felszakadó érzelmek (harag, düh, levertség, bűntudat). A keresés és az elválás. Az önmagunkhoz és a világhoz fűződő új viszony kialakítása.