Elnyelte a föld a kutyasétáltató férfit
2004. június 7-n mintegy nyolcvan centiméter átmérőjű lyuk keletkezett a főváros X. kerületi Óhegy parkjában egy kutyát sétáltató férfi lába alatt, aki 10-15 métert zuhant, az állapotáról részletek egyelőre nem ismeretesek - tájékoztatta az MTI-t hétfőn késő este a tűzoltóság. "Szabályosan megnyílt a föld a férfi lába alatt" - fogalmazott a Fővárosi Tűzoltóság szóvivője.
A szakemberek eddig is tudták, hogy ezen a területen barlangrendszer van, de ezt a részt korábban újra feltöltötték, így nem tudni, hogy az üreg hogyan keletkezhetett - tette hozzá Molnár Péter. Elmondta: daru segítségével két tűzoltót, légzőkészülékkel leeresztettek a szerencsétlenül járt férfihoz, jelenleg tart a rögzítése, hogy a felszínre hozhassák.
Halálos zuhanás kutyasétáltatás közben - MTI - Havaria Press 2004. június 8.
Meghalt az a 62 éves férfi, aki hétfő este Budapest X. kerületi Óhegy parkjában egy 10-15 méter mély üregbe zuhant - derül ki a BRFK kommunikációs osztályának éjszakai közleményéből. A férfi alatt egy használaton kívüli kőbánya hulladékkal teli pincéje szakadt be az elmúlt napok heves esőzéseinek következtében.
A kutyát sétáltató férfi lába alatt mintegy nyolcvan centiméter átmérőjű lyuk keletkezett. "Szabályosan megnyílt a föld a férfi lába alatt" - mondta el a Fővárosi Tűzoltóság szóvivője, Molnár Péter korábban az MTI-nek. A tűzoltók a mentést haladéktalanul megkezdték, de már csak a holttestet tudták kiemelni.
A helyszínre riasztott tűzoltók kemény küzdelmet vívtak a sérült kimentéséért, a munkálatokat rendkívüli omlásveszély nehezítette. Végül egy daru segítségével tudták kiemelni az áldozatot a nehezen megközelíthető gödörből, ám a mentők már csak a 60 év körüli férfi halálát tudták megállapítani.
A szakemberek eleinte arra gyanakodtak, hogy a terület alatt barlangjárat húzodik, később azonban kiderült, hogy az egykori kőbánya hulladékkal feltöltött pincerendszere omlott be. A 32 kilométeres járatrendszerbe az 1970-es években behordott szemét mára elbomlott, a pince mennyezete az elmúlt napok heves esőzéseitől szakadhatott be.
Évi tízmilliót költenek rá
Kádár Lukács, a polgármester tanácsadója elmondta, a pincerendszer Óhegy alatti részét már a '70-es években feltöltötték, és az önkormányzat évente tízmillió forint körüli összeget költ a további szakaszok feltöltésére. A szakértők első eredményei szerint a 15-18 méteres szintkülönbséget feltöltő hulladék bomlása és az esőzések következtében a felszínről nem látható lazulások keletkezhettek, és az elvékonyodott földréteg beszakadt a gyalogos súlya alatt.
A baleset pontos körülményeinek a vizsgálatát szakértők bevonásával az V. kerületi rendőrkapitányság rendkívüli halálesetekkel foglalkozó osztálya folytatja.
 |
|
Kőlabirintus Kőbánya alatt - 2002. május 7. |
Sörgyári szakemberek óvják a hivatalos védettséget nem élvező, természeti és épített különlegességet Kőbánya elnevezésének megfejtése nem igényel bonyolult szóelemzést: földjéből, pontosabban talajából fejtették ki az 1834-es nagy árvíz idején szinte elpusztult Pest újjáépítésének anyagát. A Dreher Sörgyár alatti ismert pincerendszer például 186 ezer négyzetmétert, mintegy 30 kilométernyit tesz ki. E hatalmas labirintusban eltévedni nehéz lenne, bár az idegen bolyonghatna egy darabig. Félnie azonban nincs mitől, még egy egér sem rejtőzik a puszta kővágatokban. Éhen pusztulna benne.
Zsohár Melinda
Puha, könnyen faragható, miocén korabeli, úgynevezett szarmata mészkő alkotja Budapest X. kerületének, Kőbányának "talapzatát" - magyarázza Vincze Ernő, a Dreher Sörgyárak Rt. főépítésze. A múlt iránt elkötelezett építészmérnök felel a főváros ipari műemlékeinek egyik legszebbjének tartott gyáregyüttesért - a föld alatt és a föld felett. 1985-től dolgozik az akkor még Kőbányai Sörgyárnak nevezett, majd százéves tradícióval bíró cégnél. Kedvére való, hogy az üzleti szempontok mellett más értékek is vezérlik az új tulajdonost.
- Nem lehet mindent kidobni, ami régi - mondja Vincze, miközben az üzem alatt húzódó mesteséges barlangrendszerbe vezet. A technológiák megújulnak időről időre, de a főzőház szépséges épülete például most külsőre ismét olyan, mint ahogy azt 1910-ben megálmodta a tervezője. Az államosítást követően lepusztított üzemrész virtigli szocialista üzemként érte meg a rendszerváltást, málló vakolattal, kívül futó csőkígyókkal, ide-odaragasztgatott sufnikkal. Tonnaszám bontották el a 90-es évek második felében a haszontalan toldásokat, s tisztították-cserélték ki az eldugult, majd otthagyott vezetékeket, csatornákat. Legalább egymilliárdot költöttek az új birtokosok a renoválásra; a főzőház építészeti nívódíjat kapott. Az Öreg Ászok feliratú pince vasajtajának zárjában csikordul a kulcs, magas lépcsők vezetnek a mélybe. Az 1834-es nagy árvíz idején csaknem eltűnt Pest, újjáépítéséhez viharos gyorsasággal indult meg az iparszerű kőbányászat errefelé. A kerület már 1244-ben csatlakozott Kőér néven Pesthez, a török időkben is kőlelőhelyként tartották számon. Szőlőt termesztettek az itt élők, vízimalmok dolgoztak a Duna mentén, sört főztek többfelé, s ipari üzemek gyarapították a munkásságot a XIX. századra. A valamikori Pannon-tenger borította tájon a rétegesen lerakódott mészkő könnyen vágható volt, ökrös szekerekkel szállították a megfelelő nagyságúra fűrészelt tömböket a Fehér úton többnyire, amely vélhetően a szállongó mészkőporról nyerte nevét. Az 1870-es évektől fogva megerősödtek a téglagyárak, s a viszonylag puha mészkő elvesztette népszerűségét. Nem bírja a modern világ szennyezését sem, fő ellensége a nedvesség, a sörgyár alatt húzódó impozáns pincerendszert is folyamatosan ellenőrzik. Jelentős összegeket költenek az omlásveszély elhárítására, a vágatok olyanok, mint az egérrágta sajt: csupa elágazás.
Általában hat-hét méter szélesek és ugyanilyen magasak a szögletes vágatok, tizenkét fok átlaghőmérséklet honol télen-nyáron a pincékben. Beszögellések, bevakolt részek tanúskodnak róla, hogy korábban itt élénk munka folyt, de a mai technológia nem teszi szükségessé, hogy a mélyben dolgozzanak a sör előállítói. Másfél évtizede még ászokoltak a mélyben, amelynek bizonyos részei megközelíthetők teherautóval is, közúti kijáratok szakítják meg a föld alatti labirintust. Hihetetlen, de az európai léptékkel is különlegességnek számító természeti-épített ritkaság nem védett. Sem természetvédelmi területnek nem minősítették, sem műemléknek. A Dreher Rt. kitakaríttatta az utóbbi években, több millió forintot fordított a rendre, tisztaságra. Szerencsére a sörgyártás technológiája nem tartalmazott környezetszennyező elemeket, így a többi üzemhez és gyárhoz hasonlóan nem kellett szembenézniük az alagúttakarítóknak a veszélyes hulladékok rémével. Nem penészesek a falak, gombák nem borítják, s egy fia féreggel, egérrel sem lehet találkozni, mivel a rágcsálók éhen pusztulnának a kővágatokban. Nincsenek a falakon rések, repedések, néhol tíz, másutt 20-22 méter mélyen húzódnak a föld alatt a folyosók.
Vincze Ernő úgy ismeri a mészkőpince valamennyi zegét-zugát, akár a tenyerét. Nála nem kevésbé Deák József mérnök, aki 1965-től a sörgyárban kereste kenyerét, később a főépítésze lett, ma magánzóként kamatoztatja ismereteit ugyanitt. Érkezik Gosztola István fővájár, együtt mesélik a kőbányai pincék históriáját, legendáit. Az egyik szakaszon a háború alatt hadiüzem működött, repülőgépgyártás folyt a mélyben, papírok ugyan nem dokumentálják az állítólagos Messerschmidtek összeszerelését. Helyenként nem vágatok, hanem mesterségesen kialakított pillérek tartják az irdatlan kősúlyt. Ezzel statikailag meggyöngítették a szerkezetet, hangzik a magyarázat, ott pedig mindig fönnáll a beomlás veszélye. A Korona pince főfolyosóját kőfallal erősítették meg, roggyanásveszélyes volt a tartófőte. A gondviselés menekítette meg a 70-es évek végén a főzőház alatti lőtér gyakorlatozóit, emlékszik Deák József. Kedvükre célozgathattak a fegyverszerelmesek a mélyben, senkit nem zavartak, magukat pedig biztonságban tudhatták. Éjjel omlott le a pincemennyezet, senki nem tartózkodott benne, Deákot az ágyából riasztották a helyszínre. Vacogott a foga belé, úgy hálálkodott a sorsnak a késői időpontért. Ha néhány órával hamarabb omlik be a mészkőbarlang, többen a kősírban lelik halálukat...
Csak a legszükségesebb esetben tömedékelik be a vágatokat, több szakértői vélemény után döntenek úgy, hogy "bedugítják" a menthetetlen üreget. Vájárokat alkalmaznak a karbantartásra, kopogózással győződnek meg arról, nincs-e alattomos üreg a falban. Ha kong a fal a kopogórúd nyomán, megerősítik a vágatot. Betonidomkővel falaznak a kőművesek, a falazótégla gyönge lenne, megrepedezne. 450 kilopondnyi (mondjuk úgy: kilogrammnyi) súly nehezedik minden négyzetcentiméternyi felületre a labirintusban. Videóznak, fényképeznek, dokumentálnak mindent, a térkép részletes útmutatót nyújt a valamikor ötletszerűen kivájt alagút formájáról. Nyilván logikusan vésték, bányászták a föld gyomrát a villámgyors építkezések igényei szerint; az újabb és újabb fordulók után feltáruló termek derék és precíz emberek erőfeszítéseiről tanúskodnak. Ne feledjük, nem álltak rendelkezésre hatalmas erőgépek, villany hajtotta fűrészek! A rajz 109 pincét tart nyilván, a jelölt és számozott szellőzőnyílások bizonyítják e tényt.
A 80-as években alpinisták vizsgálták végig az alagútrendszert, megállapításaik diktálják a mai teendőket. A pincék túlnyomó többsége üres, alig néhányuk hasznosul, egyikben-másikban gombatermesztést folytatnak. Egyik leadó nyíláson leférne egy mamut is, másikon inkább csak egy elemózsiáskosár, de momentán nem aktuális egyik leadása sem. Nem tudják, hogyan is hasznosulhatna ez a természeti és építészeti kuriózum. Talán turistacsoportokat fogadhatnának bennük... De sem unalmas, sem morbid túlélőtúrákat nem terveznek egyelőre. Csak vigyáznak rá. S a hivatalos védettség híján ennek is örülni kell.
További balesetek, ahol a BMSZ nem segíthetett
|
